Akik akár Charlie angyalai is lehetnének, mert épp 3-an is vannak, egy szőke, egy vöröses barna, meg egy majdnem-fekete. :) De ezek mégis inkább
Kata angyalai, aki Karácsonyi ajándéknak rendelte őket. Ami azt illeti, rengeteget bíbelődtem velük, gyöngyöztem, csipkéztem, pirosítottam, csínosítottam, hímeztem, aztán megint gyöngyöztem, na még ide egy kis csipke szalag...És így tovább, egészen addig, míg már muszáj volt véget vetnem a csinosítgatásnak, mert ha nem tettem volna, bizonyára még most is azokat az angyalokat díszítgetem, mert ezt a cicomázást egyszerűen lehetetlen abbahagyni. :) Ami különösen tetszik most ezeknél az angyaloknál, az a hajuk, szerintem olyan, mintha csak igazi lenne (mikor az unokahúgom meglátta az egyiknek a fejecskéjét, meg is kérdezte tőlem, hogy kit kopasztottam meg...) :) Szóval ezek a gyönyörű hajkoronák mohair és mohair bouclé fonalból készültek, nagy-nagy műgonddal...Attól kezdve, hogy haj és szem kerül a tündérekre, olyan, mintha életre kelnének, és valódi kis egyéniségek lesznek. :) Tehát íme, ők azok:
A majdnem fekete, akinek azt kérte Kata, hogy legyen türkiz a ruhája, de én annyira beleszerettem ebbe a fáradt szürkés-kék virágos anyagba, hogy rábeszéltem őt, hogy legyen inkább ilyen. Remélem nem bánta meg. A másik kérése az volt, hogy legyen maxi ruhája, és a szívre azt hímezzem, hogy Őrangyal. Sajna az nem látszik a képeken, hogy a cipőjére egy kis türkiz kék csillag került díszítésképp.
A szőke, aki Kata anyukájára vigyáz eztán-legalábbis, ha jól tudom. :) Az ő szívecskéjén is Őrangyal felirat áll, a cipőjét pedig végig varrtam bronz kása gyöngyökkel.
És végül egy bohém, vidám, fiatalos angyalka, szintén gyöngyös cipellővel...
Az egyetlen bánatom, hogy nem lehet ezeket az angyalkákat normálisan fotózni-vagy csak én nem tudom? Végülis mindegy, a lényeg az, hogy nem tudom jól visszaadni, hogy mennyire gyönyörűek lettek. :(
2 megjegyzés:
Nagyon nagyon nagyon gyönyörűek lettek, a tulajdonosaik teljesen odáig voltak, meg vissza, úgy szorongatták és nézegették őket, amikor kikerültek a karácsonyi csomagolásból... Nekem sem volt könnyű megválni tőlük, én bizony simán végig ültetném az ágyamon őket (végülis tizenéves koromig tizen-x darab plüss medvével aludtam egy ágyban :P ) szóval csak azért vagyok teljesen nyugodt, mert olyan emberekhez kerültek, akiket nagyon szeretek :)
Akartam őket én is fotózni együtt meg külön is, meg szépen meg minden, de bevallom a karácsony előtti pár napban már nem volt rá érkezésem.
Egy szó, mint százezer: KÖSZÖNJÜK, SZERETJÜK ŐKET NAGYON !!!!!!!!!!!
Hú Kata, köszönöm, ez nagyon jól esett :) <3
Megjegyzés küldése