2012. október 19., péntek

Türkiz

Katának készült ez a néhány fotós kellék :)
Néhány hajpánt és csat:


Egy body, kis balerináknak :)


Némi finomság ;)


És a fő attrakció... egy pettiskirt!! Fúú, ezzel nagyon megszenvedtem, voltak percek, mikor úgy éreztem, ez sosem fog elkészülni :D Remélem azért majd jól mutat a fotókon :))


2012. október 10., szerda

Asztalból bármi

Volt nekünk egy ikeás asztalunk, ami eredetileg sötét barna volt, ezt a világos kakaó színt már még tavaly kapta, mikor dohányzóasztalból a gyerkőcök rajzolós, játszós asztalává avanzsált. De valahogy nem volt kerek a történet, úgy éreztem valami még hiányzik. Aztán mikor a tesómék táblafestéket vettek egy régi tábla felújításához, akkor megvilágosodtam! Kunyeráltam gyorsan tőlük egy adag festéket (amúgy elég drága, 7000 körül volt egy liter), és lefestettem a kisebbik maszatkám által erősen igénybevett (értsd: filctollal összefirkált) asztallapot. (Előtte mosogatószeres ronggyal alaposan átmostam, hogy a zsírfoltokat likvidáljam!).
Nagyjából ennyi is. Most aztán lehet rajta alkotni! :) Hogy a kicsi fiam is örüljön, gyorsan rajzoltam rá krétával tavat, utat, rétet, de azóta már alkottunk rá körforgalmat, meg hidat is. Ez a legjobb benne, hogy teljesen  mobil :)
Szóval ilyen volt:


És ilyen lett:



Azért a végén nem bírtam magammal, és még dekortapasszal körberagasztottam a szélét. Mert a dekortapasz jó, hollári hollári hóóó :) Lassan nem nagyon van olyan négyzetcentiméter a lakásba, ahova még nem ragasztottam pöttyös, csíkos, virágos, akármilyen tapaszt...Asszem függő vagyok. :)

2012. október 9., kedd

Loptam

A most következő két dekor ötletet Edit barátnőmtől, azaz NőiCsizmától loptam.
Mindkettő egyszerű, de annál nagyszerűbb, és a lakásunk igazi ékei lettek.

 A nagy képkeretre azóta vadásztam, mióta láttam Editnél ezt a szuper ötletet. Lestem a vaterán is, de olyan szépet mint az övé egyszerűen nem találtam, hiszen az is szempont volt, hogy nagy legyen (50*70-es), és hogy árban is beleférjen a büdzsébe. Végül ezzel az ütött-kopott darabbal kiegyeztem...Aztán beszereztem a csipeszeket Pippinél, de a keret valódi éke a sok gyönyörű kép lett, amiket Kata csinált rólunk.







 A vállfás-képkeretes ötletet hetekkel ezelőtt valósítottam meg, és grátisz gyorsan kidekoráltam a mellette lévő képkeretet is, hogy szépen illeszkedjenek egymáshoz. A dekoráláshoz a papírdíszeket, a csipkézett papírt és a pillangókat Edit vágta nekem, a többi ezt-azt itthon találtam. :)

Edit vállfáit itt és itt találjátok, érdemes megnézni őket, mert gyönyörűek. :)




2012. október 7., vasárnap

Ajándékozz örömöt!

Ez a bejegyzés most kimondottan személyes lesz, pedig itt többnyire nem sokat mesélek magamról, vagy a családomról. De most úgy éreztem ezt elmesélem Nektek, hátha más is merít belőle ötletet, és hasznos lesz valakinek.
Van Nekem egy nővérem, az én egyetlen testvérem, akit nagyon-nagyon szeretek. Az utóbbi időben elég rossz passzban van, mind egészségileg, mind lelkileg. Gondolkodtam, gondolkodtam, hogy mit tehetnék érte, hogyan segíthetnék neki, hogyan fejezhetném ki a legjobban, hogy mennyire szeretem, és hogy számíthat rám. Aztán egyik délután rátaláltam a Kifli és levendula blogra, amit mindenkinek nagy szeretettel ajánlok, mert fergeteges és egyszerű ötleteket találhattok itt...Na szóval rátaláltam, és ott ragadtam...Bevallom egy teljes délutánt a böngészésével töltöttem. És akkor szembe jött velem ez a bejegyzés, konkrétabban az örömdoboz ötlete. Először arra gondoltam, hogy a nővérem szülinapjára csinálom meg, de aztán az jutott eszembe, hogy minek várnék addig? Hiszen most van a legnagyobb szüksége a vidám gondolatokra, a mosolygós percekre, az örömre, és arra, hogy érezze mennyire szeretem. Picit tovább gondoltam a dolgot, és bevontam a családom is, mindenkit megkértem, hogy írjon/gyártson pár cetlit, akár szép közös emlékekkel, akár idézetekkel, a gyerekek rajzoltak is, illetve írtunk "azért szeretlek, mert...", "azt szeretem Benned, hogy.." típusú üzeneteket is. Mindenkinek lett egy színe, és csinált 5-6-10 cetlit. Ragasztottunk virágot, nyomtunk rúzsos puszit, volt aki kis levélkét írt Neki.
Aztán fogtam egy befőttes üveget, kidekoráltam és beletettem a cetliket. Majd írtam egy kis levélkét mellé, egy kis magyarázattal, hogy mi is ez az egész. Végül elhelyeztük a legnagyobb titokban az ágya mellé az éjjeli szekrényre....És most izgulunk, és reméljük, hogy örülni fog Neki, és érzi majd, hogy mennyi szeretet van ebben az egy üvegben. Ahogy én írtam neki: " Itt ez az üveg, nincs benne semmi különös, csak pár színes papír...és mégis, benne van minden, a legtöbb, amit adhatunk Neked!"

Egy üvegnyi ÖRÖM

A tetejét dekortapasszal dekoráltam


Képeslapot csináltam, abba írtam a levélkét




2012. október 5., péntek

Ajjjaj, mi lesz ebből?!

Tartozom egy vallomással (Réka, te most ne nézz ide! :) ) : szóval az a helyzet, hogy sokszor mikor elvállalok valamit, amit azelőtt még nem csináltam, fogalmam sincs mi sül ki a dologból...Sokszor aggódom, és kétségbe is esem, menet közben ezerszer megbánom, hogy elvállaltam a dolgot, megfogadom, hogy SOHA, SOHA többet nem csinálok olyat, amihez nem értek...Én nem tanultam varrni, mindent, amit tudok, csinálok, azt magam kísérleteztem ki, ezért nem is mondanám, hogy értek hozzá. Sokszor csinálom úgy, hogy ahogy esik úgy puffan, és valószínűleg ha egy profi, aki ért a varráshoz látná a bénázásom, akkor fogná a fejét. :)
Most is éppen ez az eset történt, Réka bizalmat szavazott nekem, és rám bízott egy komplett babaszobát, szoptatós párnával, rácsvédővel, baldachinnal, és még számos izgalmas feladattal :) Mondanom sem kell, hogy ezek nagy részét még SOHA nem csináltam ezelőtt :)
Ahogyan szoptatós párnát sem varrtam még...Eddig. :) Ma is átmentem a stációkon, amiket az előbb említettem, de be kell valljam, a végeredménnyel valahogy mégis egészen elégedett vagyok. Remélem Réka is az lesz, és nem fogja megbánni, hogy szóba állt velem. :)
Ilyen lett: 







A horgolt virágokért köszönet Szintra világának. :)
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...