Jézusom, lehetséges volna, hogy még egyáltalán nem meséltem erről a projektről itt? Pedig mennyire, mennyire fontos állomás ez az én életemben! :) Véletlenül kerültem a csapatba, ők akkor már együtt dolgoztak, ötleteltek az első pályázaton, mikor Szerényi Kata megkérdezte, hogy én miért nem jelentkeztem? Hát, tényleg, miért is nem? :) Úgyhogy gyorsan bevettek maguk közé, és én ezért azóta is olyan hálás vagyok.
Szívem csücske lányok, asszonyok, alkotótársak, akik időközben barátok lettek. Együtt sírunk, együtt nevetünk, együtt alkotunk, és dolgozunk valami igazán klasszért, azért, hogy mosolyt csaljunk az arcokra, és szeretetet, örömet csempésszünk családok és gyerekek életébe. :)
Aki nem tudja, hogy miről is beszélek én itt, az nézzen szét a weboldalunkon, a facebookon, vagy a blogon (aminek én is szerkesztője vagyok), mert minden nagyképűség nélkül állíthatom, hogy nagyon vidám perceket szerezhet magának az, aki szétnéz a készlények között! :)
És akkor íme, itt vannak az én műveim, az általam eddig megformált cukiságok hada:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése